Összegyűjtöttünk számotokra néhány fontos, a bioműanyagokkal, azoknak a fenntartható működésben, a körkörös gazdaságban betöltött szerepükkel kapcsolatos fogalmat. A fogalomtár folyamatosan bővül. Az összeállítás a bioplastics MAGAZIN hasonló fogalomtárán alapul.
A magyarázathoz kattints a fogalomra:
A bioalapú kifejezés egy anyag vagy termék biomasszából származó részét jelenti. A bioalapúságra vonatkozó állításnál egyértelműen fel kell tüntetni az egységet (bioalapú széntartalom, bioalapú tömegtartalom), a százalékos arányt és a mérési módszert.
Olyan műanyag, amelynek alkotóelemei teljesen vagy részben biomasszából származnak. A bioalapú fogalom használatakor, mindig meg kell adni, hogy a termék/anyag milyen mértékben bioalapú.
Olyan műanyagok, amelyeket a mikroorganizmusok egy meghatározott környezetben, energiájukhoz szükséges táplálékként teljes mértékben lebontanak. A mikrobiális folyamat során a műanyag széntartalmát teljes mértékben CO2-vé kell átalakítani. A biológiai lebomlás folyamata függ a környezeti körülményektől (pl. hely, hőmérséklet, páratartalom) és magától az anyagtól vagy annak felhasználásától is. Így a folyamat és annak eredménye jelentősen eltérhet. A biológiai lebonthatóság a polimerlánc szerkezetéhez kapcsolódik; nem függ a nyersanyagok eredetétől. Jelenleg nincs egyetlen átfogó szabvány a biológiai lebonthatóságra vonatkozóan. Alkalmazott szabványok például az ISO vagy az EN 14995 Műanyagok – A komposztálhatóság értékelése – Vizsgálati módszer és specifikáció.
Biológiai eredetű anyag, kivéve a geológiai képződményekbe ágyazott anyagokat és a fosszilis anyagokká átalakult anyagokat. Ide tartoznak a szerves anyagok, pl. fák, növények, füvek, levélhulladék, algák és biológiai eredetű hulladékok, pl. trágya.
a fogalmat kétféle műanyag meghatározására használják (a European Bioplastics szövetség megfogalmazása szerint):
a/ Megújuló erőforrásokon alapuló műanyagok (a hangsúly a felhasznált nyersanyag eredetén van). Ezek lehetnek biológiailag lebomlók vagy nem lebomlók.
b/ Biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok az EN13432 vagy hasonló szabványok szerint (a hangsúly a végtermék komposztálhatóságán van; a biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok megújuló (bioalapú) és/vagy nem megújuló (fosszilis) erőforrásokon is alapulhatnak).
(LCA, Life Cycle Assessment) egy termékrendszer teljes életciklusa során inputjának, outputjának és potenciális környezeti hatásának összegzése és értékelése. Életciklus-értékelés, ökológiai mérleg vagy „bölcsőtől a sírig” (cradle-to-grave) elemzés néven is ismert.
Egy olyan bevált eljárás, amely általánosan elfogadott feltételek mellett (pl. hőmérséklet, időtartam) alkalmazható a biológiailag lebomló hulladék mezőgazdaságban felhasználható termékké történő átalakítására. A csomagolóanyagok ipari komposztálhatóságának kritériumait az EN 13432 szabvány határozza meg, az ennek megfelelő anyagok és termékek tanúsíthatók, majd címkézhetők.
Amilózból és amilopektinből álló természetes polimer (szénhidrát), amelyet kukoricából, burgonyából, búzából, tápiókából stb. nyernek. Ha a glükóz meghatározott módon kapcsolódik polimerláncokhoz, az eredményt keményítőnek nevezzük. Minden molekula 300 -12000 glükózegységen alapul. A kapcsolódástól függően két típus ismert: amilóz és amilopektin.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának összege egy adott rendszerben, CO2 egyenértékben kifejezve, a teljes életciklusra kivetítve. Egy adott üvegházhatású gáz CO2-egyenértékét úgy számítják ki, hogy az adott üvegházhatású gáz tömegét megszorozzák a globális felmelegedési potenciáljával.
Különböző alapanyagokból álló műanyagkeverék (polimer és adalékanyagok).
Olyan műanyagok, amelyek komposztálási körülmények között biológiailag lebomlanak: meghatározott páratartalom, hőmérséklet és időtartam mellett, mikroorganizmusok jelenlétében. A komposztálhatóságra vonatkozó pontos megfogalmazásához meg kell határozni a helyszínt (otthoni, ipari) és az időtartamot. Számos nemzeti és nemzetközi szabvány létezik a fogalom pontosabb meghatározásokhoz, például az az EN 14995 Műanyagok – A komposztálhatóság értékelése – Vizsgálati módszer és specifikáció.
A körforgásos gazdaság a termelés és a fogyasztás olyan modellje, amely a meglévő anyagok és termékek megosztását, bérbeadását, újrafelhasználását, javítását, felújítását és újrahasznosítását foglalja magában, amilyen hosszú ideig csak lehetséges. Ily módon a termékek életciklusa megnő. A gyakorlatban ez a hulladék minimálisra csökkentését jelenti, ideális esetben annak teljes megszüntetését azáltal, hogy a terméket vagy abból képződött anyagot az életciklus végén visszavezetik a termelési folyamatba – ezzel a kör bezárul. Az újra és újra felhasználás további értéket teremt. Ez jelentős eltávolodás a hagyományos, lineáris gazdasági modelltől, amely a „vedd-gyártsd-használd-dobd el” mintát követi.
polilaktid vagy politejsav (PLA), egy biológiailag lebomló, hőre lágyuló, lineáris alifás poliészter, amely a tejsavon, egy természetes savon alapul, és főként cukor vagy keményítő fermentációjával, mikroorganizmusok segítségével állítják elő. A tejsavnak két izomer formája van, a laevorotátos D(-)tejsav és a dextrorotátos L(+)tejsav. Módosított PLA variációk állíthatók elő a adalékanyagok alkalmazásával vagy az L- és D-laktidok bizonyos kombinációival (sztereokomplexképzés), amelyek így rendelkeznek a magasabb hőmérsékleten történő felhasználáshoz szükséges merevséggel.
A szelektíven gyűjtött szerves hulladék anaerob lebontással és/vagy komposztálással történő kezelése.